Somogytúr Község Önkormányzatának Hivatalos Honlapja
somogytur13@gmail.com | Tel +36 85 327 005

Lelle és Szemes közti halastó-vidék mélyen belső-Somogyba nyúló délfelé elkeskenyedő vizes rétjeivel „Malomárkaival”, Somogytúrig húzódott el hajdan. A falut csak a múlt századi szabályozások óta nem határolja keletről nedves völgy. Dombra épült település volt eredetileg,  éppen úgy,  mint a Balaton-part többi községe, s közlekedési útja is mindig a dombszélen vezetett a völgyben. Ez a közlekedési út a Balaton-vidéket Lellét, Boglárt, Szemest kötötte össze Látrányon, Túron, keresztülhaladva ősidők óta a megye Kapos-völgyi gócával: Kaposvárral, mint ahogy ma is. Mint jóformán minden Somogy megyei falu, Somogytúr is kétszer virágzott története folyamán. Először a török hódoltság előtt, a magyar középkorban, másodszor XVIII. századi újratelepülése után. Területét a magyarság már korán megszállotta. Az un. Gamási-hát a Külső-Somogyi dombság leghosszabb és legszélesebb hatja (szélessége 10, hosszúsága 30-32 km). A hát elkeskenyedő É-i részén alakultak ki a legmagasabb tetők 270-280 m között. Még ezek fölé emelkedik a Szőlősgyörök és Somogytúr közötti kicsiny területű Bánom-hegy 302 m és a Kecskeköröm-tető 289 méteres magasságával. A tihanyi apátság XI-XV. századi okleveles anyagában szereplő határjárásoknál megrajzolható a települések térképe. Boglár és Lelle Árpád-kori határához legalább tizenhat falu, ill. kisebb-nagyobb település tartozott. Itt említik 1055-ben Ordát, Csehit, majd a fontos Túrt és a hozzátartozó Tard települést. Györöktől és Tömörtől D-re azonosíthatjuk Túr (Tuur), 1082-ben említett állatnévből származó, kora Árpádkori, szláv eredetű, víznévvel is kapcsolatba hozható falvát. A falutól D-re lévő temető környékén egy 700x450m-es kiterjedésű, a Tetves árokig lehúzódó „falunyom” szerepel. A nagyszámú kerámiák között Árpád-kori is szép számmal szerepel. Valószínű, hogy a korán virágzásnak induló Túr településből, még az Árpád-korban vált ki egy másik Túr település. A forrásokban szereplő falukettőzések is megfigyelhetők. Túr esetében két jelentősebb Árpád-kori településsel is számolnunk kell! Ha megvizsgáljuk a középkori Túr és Tard településképét, akkor 5-6 centrumot, egyházat és várkastélyos helyet azonosíthatunk. Nyilvánvaló, hogy a késő középkorban, a mezővárossá válás idején létezhetett az evangélikus templom melletti középkori falu, egyházzal és temetővel. A mai temetőnél állhatott a másik falu (?), illetőleg középkori egyház. A Kálmánhegyi részen, illetve a Sződi dűlőben várkastély és a bencés ház lehetett. Délebbre pedig -a későközépkorban már mindenképpen a túri határhoz tartozó- Tard település volt, templomával és temetőjével. Különleges fejlődést ért el az út menti településből, az 1082-es prédiumból (pusztából) 1229-re villá-vá azaz faluvá fejlődő Túr.

 

A XV. századig még possesszió, Túr egyháza 1184-1188-tól a veszprémi káptalan kezében lévő helység, kisebb köznemesi családoké lett. 1223-tól már saját lelkésze van a falunak.1433-ban Zsigmond király Brankovics Györgynek adományozza. 1490-től Látránnyal együtt a Báthory család birtoktestéhez tartozott. A XV. században hat kis és középnemes birtokában létezett Túr. A Túri (1417-1475), a Szár (1440), a Szántai (1474-95), a Szente, Szentefi (1417-1495), a Kakas és a Kis (1440) családok kezében volt egy-egy része. Az osztopáni Zöldiek idejében (1495) mezővárossá fejlődött, országos vásárt tartottak itt. Az Árpádok alatt a szőlőtermelés az egész országban elterjedt. Az oklevelekben sorra említik Visz, Nagycsepely, Gyugy és Túr szőlőhegyeit. A Boglár-Lelle környéki XI-XIII. századi fontosabb szőlőművelő területek a király, ill. a pannonhalmi és tihanyi bencés apátságok kezében voltak. A királynak ezen a területen látrányi, túri, tardi, györki szőlőbirtokai maradhattak meg. Külön adatok vannak arra, hogy a Veszprémi püspök a Somogyból származó tizedborait Budán mérette ki. Túr határában fejlődött ki a tardi bencés birtokközpont ez a kisebb monostoros hely, amelyből irányították a rádpusztai, a fonyódi és más Boglár és Lelléhez tartozó bencés birtokszervezeteket. 1534-36 közötti időben Pekry Lajos kezébe került. A XV-XVI. században vár is állhatott itt. A várra egyetlen adatunk van, 1538-ból. Ekkor, a vár tulajdonosának, Pekry Lajosnak I. Ferdinánd király által történt elfogatása után Török Bálint Túr, Kálmáncsehi, Ötvös várkastélyokat felrobbantotta. Pekry grazi fogságában panaszkodott a túri várának elfoglalása miatt. A vár helyét nem ismerjük. Pesty Frigyes (1864.évi) helységnévtárában a Halagosdi pusztánál az erdőben említenek egy gödrös helyet, melyet Bolondvárnak neveznek. Ezt a helynevet a környékbeliek ma nem ismerik. Halagosdi-puszta a falutól ÉNy-ra, a látrányi határ mellett van. Pesty Frigyes említ még egy Sáncrétet is, amely egyenes rét, de rajta egy sánc vonul. 1552-ben a környék két legnépesebb településének (Látrány-Túr) lakói gabonavásárlásra szorultak. A többi falu gabonája mindenképpen eljutott Látrányba és Túrra mivel Rádpuszta kivételével csak itt voltak malmok. Látrányban 3 egykerekes, Somogytúron pedig egy kétkerekes malmot jegyeztek be a defterbe (számviteli könyvbe).

Az ezerötszázas évek derekán, magyar és török végvárak közti területre szorulva, egyrészről palonai Magyar Bálint fonyódi várkapitány formált hozzá birtokjogot, másrészt az endrédi, koppányi, szemesi török őrségek nyúzták folyton adóért. A fonyódi vár 1575-ben történt eleste után a község teljesen hódoltsági területté vált, s úgy elnéptelenedett, hogy 1580-ban már csak 7 házból állt. Magyar Bálint rokonsága, a Szigligeten kapitányoskodó tóti Lengyelek azonban ezután is fenntartották hozzá való jussukat, s így területén állandó volt a fosztogatás, rablás, jobbágysanyargatás, úgyhogy a falu végül is lakatlan pusztasággá vált, az egész környező vidékkel együtt. 1582-83-ban Kistur néven a tihanyi várhoz tartozik, majd a lövöldi karthauziak birtokában van. 1703-ig puszta. Újratelepülésére 1720-ban kerül sor. 2/3 részben tóti Lengyel Miklós, 1/3-ad részben Bakacs Sándor egykori keszthelyi végvári kapitány utódainak birtokaként. De ekkor már a falu nem a régi helyére települt. A régi falu romba dőlt sárviskóinak porát addigra elegyengette a szél, csak kőtemplomának üszkös falai maradtak meg. Az új település lakosai tehát ősi szokás szerint a romtemplom körül temetkeztek. Így alakult ki a régi falu dombján a mindmáig meglévő temető.

Az új falu azonban közelebb húzódott az úthoz, s emellett építette fel 1721-ben „sövényfonatos”, sárral becsapott első kis református imaházat is, amelyet azonban a XVIII. századi türelmetlen ellenreformációnak engedelmeskedő akkori egyik földesúr tóti Lengyel Gáspár 1745-ben a szomszéd falvak katolikus lakosságával megtámadtatott és lerontatott, hogy a helyébe haranglábas katolikus templom épülhessen a faluban. Ezen a helyen ma egy kereszt áll.
A XVIII. században keletkezett Somogytúr jobbágyfaluként települt, amelyben azonban a század végétől kezdve az osztozkodó leányági birtokosok, az Eperjessyek, Szalayak, Bosnyákok, Bárányok, Kacskovicsok, Inkeyek (a tardi pusztán) egyes tagjai is megtelepültek. Nemesi közbirtokosság alakult tehát így ki, kuriális telkekkel, nemesi kis udvarházakkal, majorsági épületekkel a község szélein.

Az udvarházak közül építészileg a legjelentékenyebb a Bosnyák családé volt, a falu északi kijáratánál, amelyet a múlt század végén Kunffyék vettek meg.

A középkori Somogytúrból látható emlékek nem maradtak. A templom köveit az új telepesek széthordták. Alapjainak maradványai azonban a temető református részében még itt-ott előkerülnek. Romba dőlt boltívei alól ástak ki régi feljegyzések szerint 1764-ben az akkortájt épült kis katolikus templom egyik harangját is. Az 1899-ben itt folyt régészeti kutatás alkalmával egy XIII. századi konzol is előkerült a romok alól, s a XIII. századból az a pillérláb is, amelyet a mostani református templom nyugati gyámfalának aljába falaztak be.

Árpád-kori építésre vall egy itt talált állatalakos, igen szép faragású párkánykő is (jelenleg a Keszthelyi Múzeumban), amelyet szárnyas griff és bárány mellett szőlőfürt is díszít, bizonyságául annak, hogy Túron ez időben már folyt szőlőművelés. Írásbeli adatok igazolják, hogy templom állt a Somogytúrhoz tartozó Tardi-pusztán is a kora Árpád-korban, és a templom vagy kápolna volt Tard szőlőhegyén a „Vörösi hegyen” is. Ezek köveit Túr templomépítkezéseihez hordták el 1787-ben. A tardi egyház faragott díszítésű kövéről Babits András látrányi plébános 1787-ben a következőket írta : „a túri kálvinista atyafiak az alsó-Vörsi szentegyház köveit szabadon a maguk templomuknak hasznára elhordhatják.” Ha középkor emlékei elpusztultak is, Somogytúr mégis tartogat néhány figyelemre méltó építészeti emléket az idelátogató idegen számára. A falunak két XVIII. századi műemlékileg védett temploma, néhány ódon, múltszázad-eleji faragott sírkeresztje, XIX. századi kúriái, szép kotornácos népi építkezésű házai, régi szobrai vannak. A falut a dombon 1773-ban épült barokk katolikus templom uralja, amelynek szépen faragott tabernákulumos oltára, szószéke, három boltszakaszos hajója, oszlopokra támaszkodó boltíveken nyugvó kórusa és félköríves szentélye van. Homlokzati tornya utólag, 1815-ben épült hozzá. Az építkezés fő kezdeményezője volt Jankovich János szőlősgyöröki földbirtokos. Rajta kívül az Inkey család segítette az egyházi intézmény építését. A templomkertben 1810-es évszámmal ellátva régi Nepomuki Szent-János szobor áll, amelynek az a művészettörténeti érdekessége, hogy Zichy Mihály világhírű Somogy megyei születésű festőnk nagyanyja, özvegy Eperjessy Gáborné Bene Borbála állíttatta.

Ismeretlen művészettörténeti adat az is, hogy ebben a kis templomban esküdtek egymásnak örök hűséget 1823-ban Zichy Mihály szülei: Zichy Sándor zicsi és zalai birtokos és Eperjessy Júlia 18 éves idevalósi leány. A menyasszony szülei Bakacs-Bosnyák- Eperjessy leszármazás révén lettek a XVIII. század vége óta Somogytúrban birtokosok illetve lakosok, és itt is haltak meg.

Műemlékileg védett a református templom is, amely a török hódoltság utáni újratelepülés gócában, az országút közelében épült 1787-ben, a protestáns vallásgyakorlat akkori megkötöttsége értelmében torony és utcára néző ajtó nélkül. Keletre néző bejárati ajtaját csak később helyezték át a nyugati oldalra, és 1830-32-ben épült mostani, közel 30m magas tornya is. Falai később repedezni kezdtek, ezért 1883-ban támpillérekkel támasztották meg.

A templom melletti prédikátorlakás 1836-ban készült, de azóta többször is alakították. Ebben a házban lakott 1861-től 1909-ben bekövetkezett haláláig Szászy József, akiről Kunffy Lajos oly kedvesen emlékszik meg „ A somogytúri tiszteletes” című híressé vált képével kapcsolatban, s akinek már az apja is itt volt lelkész.

A régi udvarházak közül három áll ma is. A Bárányoké, a Szalayaké és a Bosnyákoké. A Bárány-féle tornácos, rozzant, múlt század derekáról való épület a katolikus templom mellett van a dombon, s hajdan a Bogláron lakott és ott 1835-ben kúriát is építtetett Bárány Pálé volt. A Szalay-kúria a falu nyugati szélén áll, a felső út mentén, kertes kuriális telken, de XX.század eleji újabb épülettel. A Bosnyák-kúria a falu északi bejáratánál a XVIII-XIX. század fordulóján épült, s ma is eredeti formájában áll, tipikus példájaként a régi „táblabíró-világ” falusi nemesi építkezéseinek. Roggyant teteje majdcsak a földet súrolja. Ablakain vasrácsok vannak, talán a betyárvilág emlékeiként. A Bosnyák-kúria Bakacs Sándor egykori keszthelyi törökverő kapitány leányági leszármazottja: Nitzky Judit révén került leánya, Bosnyák Kata kezével az Eperjessyek birtokába. Az 1800-as évek közepén Bosnyák Gusztáv lakta. E házban született 1861-ben dr. Bosnyák Zoltán jogtudós, drámaíró, akinek „Becsületbíró ”, „Tisztítótűz”, és „Mary” című darabjait annak idején, az 1890-es évek végén a Nemzeti Színházban adták elő. Bosnyák Zoltán apja később Lellére költözött, ahol a Jankovichok birtokát bérelte. A túri udvarház a hozzátartozó négyholdas belsőséggel, 790 holdas birtokokkal és majorokkal a tatai születésű Kunfi Simon kezére került, aki azt bérlők útján hasznosította előbb fiának, illetve unokájának Kunffy Lajosnak adta át.

Kunffy Lajos nem csak híres művész, földbirtokos és malomtulajdonos is volt.

Az agg művész somogytúri képtára és piktúrája különösen azért jelentős számunkra, mert ő azok közé tartozik, akik művészetükkel több, mint félévszázaddal ezelőtt már a nép felé fordultak, s a falu életének nemcsak vasárnapjait, hanem hétköznapjait is észrevették.

A Kálmán-hegy (Kámán-hegy) délnyugati lejtőjén állt a Római villa, s szőlőültetvényeket műveltek itt a rómaiak. Itt találtak a római korra jellemző leleteket. 1900-as években a Kálmán-hegyi Sződi táblában szántás közben rézüstöt találtak római kori aranypénzekkel. Szászy József református lelkész segítségével értékesítették a leletet. 1910-ben Kunffy Lajos 20 kat.hold területen szőlőültetvényeket és 20 kat.hold területen halastavakat létesített. 1914-es adatok szerint Somogytúr Lengyeltóti járásban fekvő kisközség, házainak száma 184, lakosainak száma 1490, kik közül 863 római katolikus és 611 református. Postája helyben volt, távírója Balatonlellén, vasútállomása Balatonbogláron és Karádon. 1920-30-as évek között egy nagyobb férficsontvázat és egy női csontvázat találtak. A női csontváz mellett előkerült értékes csillagos diadém, gyűrű, övcsat. A leletet Bese Zoltán akkori református tiszteletes jelentette, a csendőrök elvitték, azóta nincs semmi információ a leletanyagról. Két iskola működött a faluban. Református iskola (tanítólakással, tanteremmel) a református templom mellett. Katolikus iskola (tanítólakással, tanteremmel) a katolikus templom mellett. Az államosítás után már nem létezett külön református és katolikus iskola. Fokozatosan beolvasztották a két iskolát a Májerszky-kastély épületében lévő iskolába. A kastély ma egy német professzor tulajdonában van, aki 1millió Ft-tal támogatta a Kunffy Múzeum felújítását. 1960-80-as években működött a kastélyban óvoda és iskola, melyet 1986-87-ben megszüntettek és beolvasztották a látrányi Általános Iskolába. A református iskola megszűnése után az épület Kultúrházként működött (amíg az új el nem készült), majd később lebontották. A katolikus iskola épülete ma is megtalálható, melyben kötöde működött. 1959-ben megalakult a somogytúri TSZ, ami igen jól működött. Ennek ellenére beolvasztották a somogybabodi TSZ-be. Működött még a faluban Kertészet, Bakelitüzem, Kötöde, Szarvasmarhatelep, Homokbánya is, amely biztosította a falusi emberek megélhetését.

1962-ben társadalmi munkával megépítették a Móricz Zsigmond Művelődési Otthont.

1962-es adatok szerint Somogytúr a fonyódi járáshoz tartozott. A település területe 6196 kat.hold, lakóinak száma 1068, lakóházainak száma 251 volt. A településhez tartozott Berencsepuszta (56 fő – 4 ház), Fenyvesalja (10 fő), Gesztenyés (35 fő – 4 ház), Tardpuszta (248 fő – 59 ház), Csúcshegy, Nyíres (43 fő – 14 ház), Hársas, Öreghegy (19 fő – 5 ház).

1970-80-as években a somogytúriak a somogybabodi TSZ-ben és bakelitüzemben és az akkor még virágzó Balaton-parton dolgoztak. A hivatalos ügyeiket a látrányi tanácson intézhették. 1985-től kezdve kerül megrendezésre a pünkösdi Off-Road fesztivál. Az 1980-as években, a Homoki dűlőben kelta kori emlékeket találtak a régészek. Valószínűleg nagy kelta kori temető volt a Homokdűne dombokon. A gazdag, értékes leletanyag a Somogy Megyei Régészeti Múzeumban található. A rendszerváltás Somogytúr életében is újat hozott. Megkezdődött a falu fejlődése a képviselő-testületek munkája révén.

A település belterülete 140 ha, külterülete 3376 ha, az önkormányzat saját területe 145 ha. Ebből Somogybaboddal közös tulajdonban van az a 72, ha amelyen hosszú évek óta rendezik az Európa hírű Off Road Fesztivált. A település lakóinak száma: 440 fő, lakóházainak száma: 192


 

Képviselő-testületek
1990-2010

1990-1994:
Németh István polgármester
Tóth Jenő, Gombos József, Móró Lajos, Madarász Ferenc, Horváth Zoltán képviselő

1994-1998:
Tóth Jenő polgármester
Gombos József, Móró Lajos, Madarász Ferenc, Horváth Zoltán, Tóth József képviselő

1998-2002:
Tóth Jenő polgármester
Móró Lajos, Madarász Ferenc, Tóth József, Horváth István, Pretz Ferenc képviselő

2002-2006:
Müller Tibor polgármester
Tardi Györgyné, Tarrné Szekeres Zsuzsanna, Takács János, Horváth István, Vajda József képviselő

2006-2010:
Müller Tibor polgármester
Tardi Györgyné, Takács János, Horváth István, Madarász Gábor, Kiss Sándor képviselő

2010-2014:
Müller Tibor polgármester
Horváth István, Nemes László, Tardi Györgyné, Tarrné Szekeres Zsuzsanna

Jegyző: Dr. Nagy Gábor (2013. novemberig)

Dr. Mátyás István (2013. december-)

Az elmúlt húsz év alatt a polgármesterek és képviselők hatékony munkát végeztek, mellyel a falu sokat fejlődött.

Jelentősebb fejlesztések 1990-2010 között:

  • telefonhálózat kiépítése Dr. Gaál Antal országgyűlési képviselő segítségével
  • Vegyesbolt felépítése társadalmi munkával (1991)
  • Művelődési ház, orvosi rendelő felújítása
  • az I. és II. világháborúban elesettek emlékére emlékművet emeltek (1992)
  • gázvezeték kiépítése
  • új Polgármesteri Hivatal felépítése (1998)
  • utak aszfaltozása, kerékpárutak építése
  • a Gazdabolt épületét felújították, melyet a Nyugdíjas Klubnak adtak át
  • a Múzeum előtti kereszt felújítása
  • Kunffy Emlékmúzeum felújítása (2006)
  • Árpád-utcában új járda építése
  • Sárfé-park átadása
  • Pellet gyár építése (2008)
  • Kunffy - park átadása (2009)

Minden évben megrendezésre kerül a farsang, anyáknapi-ünnepség, falunap, szüreti felvonulás, mikulás-ünnepség, karácsonyi-ünnepség, szüreti bál, búcsúi bál, szilveszteri bál.

2006-ban a falut elkerülő út építésekor megtalálták a kelta falu maradványait. A feltárást végző régész szerint a Somogytúrban megtalált kelta falu nagysága megkérdőjelezi azt a feltevést, hogy a Pannónia területén lévő kelta birodalom központja Tolna környékén volt vagy esetleg Somogytúr a központja.

A falu kulturális életét a Nyugdíjas Klub, Arabella és Szivárvány tánccsoport ténykedése színesíti. Számos fellépésen, versenyen, fesztiválon, falunapon részt vettek, mellyel öregbítik Somogytúr hírnevét. A tánccsoportok arany és ezüst kupákkal büszkélkedhetnek. A csoportokat az önkormányzat jelentős összegekkel támogatja.

A Balatonhoz közel eső települést szívesen látogatják a külföldiek, s előszeretettel telepednek le a csöndes környezetben. Nyáron pihenni, fürdeni vágyók, télen a vadászok látogatják előszeretettel ezt a tájat. Látrány-Somogytúr FTK Vadásztársaság tízezer hektáros területéből több mint nyolcezren lehet vadászni. A szép terület gazdag vadakban: szarvas, őz és vaddisznó is él az erdőkben.

 

—————————————————————————————————————

Irodalomjegyzék

Móricz Béla: Kunffy Lajos és Somogytúr. Kaposvár: Somogy Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának Kiadványa, 1969 68p.
Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim. Szerk. Horváth János. Kaposvár: Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2006 269p.
Boglárlelle: szerk. Laczkó András. Boglárlelle: Boglárlellei Városi Tanács V. B., 1988 597p.
Magyar Kálmán – Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig. Kaposvár: Somogy Megyei Múzeumok igazgatósága,2005 298p.

A helytörténeti anyag összeállításában segítséget nyújtott Bókáné Botos Andrea, Bóka Zsombor, Madarász Gyula, Gombos Gábor, Tóth Jenő

Készítette: Virágné Németh Anikó és Virág Béla 2010